Dermatophytosis alatt a bőr kórokozó fonalasgombák okozta megbetegedését értjük. A kutya és macska megbetegedését okozó gyakoribb fajok (Microsporum canis, Microsporum gypseum, Trichophyton mentagrophytes) mindegyike fertőző emberre, ezért kiemelten fontos a bántalom mielőbbi felismerése és gyógykezelése, különösen a lakásban tartott, a vele együtt élő emberekkel intenzív fizikai kapcsolatban lévő (pl. tulajdonossal együtt alvó, gyerekekkel játszó) állat esetén. A kórokozó gomba kitenyésztése és azonosítása a diagnózis legbiztosabb módja. A gomba fajának azonosításával adott esetben a fertőzési forrás is meghatározható. Amennyiben a betegség gyanúja fölmerül, az állatot a további emberi és állati megbetegedések elkerülése érdekében jól takarítható- fertőtleníthető helyre el kell különíteni, és mielőbb levenni és táptalajra oltani a mintát, mert a vizsgálat időigényes (a fertőzöttség igazolása kb. 5-7 nap, a pontos fajmeghatározás akár több hét is lehet). Amennyiben a bántalom igazolódott, az állat gyógykezelésén kívül fontos a környezet fertőtlenítése is, mivel a spórák akár 18 hónapig is fertőzőképesek maradhatnak.

Fertőzési forrásként fontos szerepet játszanak az úgynevezett zoofil dermatophytonok esetén az őket tünetmentesen hordozó állatok: a Trichophyton mentagrophytes esetén a rágcsálók (akár a kedvtelésből tartottak is, pl. tengerimalac), a Microsporum canis esetén pedig a macska (leggyakrabban a perzsa és himalája fajták), valamint a kutyafajták közül vélhetően a yorkshire terrier. Ezen háziked- vencek esetén akár a látszólag egészséges állatok vizsgálata is szükséges lehet, különösen emberi megbetegedés kapcsán.

A Microsporum canis okozta bőrgomba fertőzöttség a legtöbb problémát nagy létszámú macskaállományokban (sokmacskás háztartások, tenyészetek, menhelyek) okozza. A tünetmentes hordozó állatok, valamint a környezet tartós fertőzöttsége miatt a betegség újra és újra felütheti a fejét, valamint emberi megbetegedést is okozhat az állatokkal rendszeresen érintkező személyeknél. Ezek lehetnek az állatok gondozói (tenyésztő, menhelyi önkéntesek), vagy akár az új gazdik (vevők, örökbefogadók). Emiatt a bőrgom- básság nemcsak fontos állategészségügyi probléma, hanem jelentős közegészségügyi probléma is, ennek ellenére az ellene való állomány szintű védekezés egyáltalán nem elterjedt hazánkban. A legtöbb esetben a macskaállományok tulajdonosai (különösen a hajlamos fajták tenyésztői) valamiféle törvényszerűségként fogják fel az állomány fertőzöttségét, és a klinikailag beteg állatok ad hoc gyógykezelésén kívül nem nagyon foglalkoznak a problémával. Ennek koránt sem kellene így lenni: a macskaállományok ugyanis a fertőzöttségtől MENTESÍTHETŐK, és ez a mentesség megfelelő higiéniai szabályok betartásával fenn is tartható!

A mentesítési program...

• az állomány és a tartási hely fertőzöttségének felméréséből,
• a szükséges járványvédelmi intézkedések megtételéből (pl. állomány zártságának biztosítása, tenyésztési programok felfüggesztése, stb…)
• a fertőzött és nem fertőzött állatok elkülönítéséből,
• a nem fertőzött állatok megelőző kezeléséből,
• a fertőzött állatok gyógykezeléséből,
• a kezelés sikerességének rendszeres gombatenyésztéssel végzett ellenőrzéséből,
• valamint a tartási hely és a lehetséges ragályfogó tárgyak rendszeres és szigorú fertőtlenítéséből áll.

A fentiekből látható, hogy egy ilyen mentesítési program végrehajtása jelentős anyagi és még sokkal jelentősebb munkaráfordítást igényel. Ennek ellenére érdemes végrehajtani, mivel azon túl, hogy a mentesség nyilvánvaló közegészségügyi érdek, elsősorban tenyészállományok esetén az alábbi direkt piaci előnyökkel is jár:

• Kevesebb panasz, reklamáció a vevők részéről.
• Nem hiúsul meg kiállításon és állatvásáron való részvétel a betegség okozta látható bőrelváltozások miatt.
• A későbbiekben nem jelentkeznek bőrgomba okozta klinikai megbetegedések, így az ezek gyógykezelésére fordított költségek megtakarítása révén a mentesítési program költsége hosszú távon megtérül.

Előfordul, hogy az állomány zártsága nem megoldható, vagy nem állnak fenn a mentesítési program egyéb személyi, tárgyi vagy pénzügyi feltételei. Ebben az esetben alternatívát jelenthet az állományból új tulajdonoshoz kerülő állatok elkülönítése és gyógykezelése. Ez elsősorban menhelyek, vagy rendkívül nagy létszámú, az állomány jelentős fluktuációjával üzemelő tenyészetek számára jelenthet részleges megoldást.